Ez most, hogy úgy mondjam, egy off-topic poszt lesz.
Mert már múlt vasárnap óta szeretnék írni a karácsonyi készülődésről, az Adventről, arról, hogy nálunk hogy van ez. De múlt hét vasárnap még nem volt adventi koszorúm, mert a papírboltból nem jött meg az alapanyag. Adventi naptár is csak most készül majd, mert az is ugyanonnan jött. Bánkódtam egy ideig ezek miatt, mert azt hittem, idén végre időben elkészülök ezzel, de nem sikerült. Most meg már úgy vagyok vele, hogy legfeljebb egy héttel tovább kint hagyjuk a díszeket, akkor is pont olyan öröm lesz rájuk nézni. Mert ez lenne a fontos.
Aztán ma már épp Mikulás napja van, ami nekem nem éppen a kedvenc ünnepem, de talán pont ezért igyekszem megtenni mindent ezen a napon, hogy másoknak örömet szerezzek. De például anyukámnak elfelejtettem odaadni a reggeli rohanásban az apró csokimikit, mert arra koncentráltam, hogy a két kolléganőmnek elhozzam a karácsonyra rendelt szappanokat, amiknek ők viszont nagyon örültek. Hát így megy ez nálam. Kicsit tökéletlenül.
És hogy hogy jön ide Mandela? E kiváló ember halálhírét tegnap jelentették be, ma ezzel foglalkozik a sajtó. Álljon itt most tőle egy rövid idézet, amely mindent elmond az ő életéről, ugyanakkor az adventi időszak kapcsán is nagyon elgondolkodtató szerintem: "What counts in life is not the mere fact that we have lived. It is what difference we have made to the lives of others that will determine the significance of the life we lead."
