expr:class='"loading" + data:blog.mobileClass'>

2013. 09. 10.

Eleink szappanja

Isa, pur és homu vogymuk. Vagy mi. Tehát a hamu. Ami többek közt akkor keletkezett, amikor az ősember megsütötte a húst. A húsból lecsepegő zsír összekeveredett a hamuval és egy kis esővízzel. Így keletkezett kérem szépen az első szappanszerű anyag, amely ekkor még folyékony halmazállapotú.


Ezt az elegyet használják később Babilóniában és Egyiptomban is, főként a gyapjú és a szövetek tisztítására. Hozzávetőleg a 7. század környékén sikerült Szíriában (Aleppo) szilárd szappant készíteni, ennek azonban már nem állati zsiradék, hanem olívaolaj volt a fő alkotórésze. Ez a szappankészítési technika terjedt el a 8. századra Nyugat-Európában, és a már növényi kivonatokkal illatosított szilárd szappan luxuscikké, a kevesek kiváltságává vált. 

A sötét középkor azonban a szappankészítők számára sem volt igazán gyümölcsöző, ugyanis akkoriban a közvélekedés szerint a víz és a szappan használatával terjedtek a betegségek, ezért az emberek csak az öltözetüket cserélték le. Már aki megtehette. 

A szappannal történő rendszeres tisztálkodás csak a 19. században vált "divatossá", és ez fellendítette a szappankészítő iparosok üzletét is. 

Magyarországon az első szappanfőző műhelyek Sopronban és Debrecenben alakultak a 15-16. században, itt jöttek létre az első szappanos céhek is, akik meghódították Erdélyt, a Felvidéket, de még Konstantinápolyt is termékeikkel. A magyar, levendulával vagy rózsaolajjal illatosított pipereszappanokra legalább akkora volt a kereslet, mint a párizsi vagy velencei portékákra. 

Amikor a 18-19. század fordulóján Nicolas Leblanc és Ernest Solvay francia és belga kémikusok előállították a tiszta nátronlúgot, megindulhatott a szappan tömeges gyártása. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése